Mennyei létezők


Ősi istenek, fiatal istenek

A Teremtéstől kezdve számolatlan kisebb-nagyobb, önmagát szentnek tartó létező bukkant fel a világba hitet és engedelmességet követelve a halandóktól. Habár majd minden isten, de legalábbis panteon azt állítja magáról, hogy részt vett a világ teremtésében (de legalábbis jelen volt a folyamatnál), és majd minden vallás tartalmaz valamiféle teremtésmítoszt, a valóság az, hogy a ma ismert istenek kora a közelében sincs a világ teremtésének. Az isteneknek szokása, hogy időről időre nevet, arculatot, néha szférát is váltanak, így nem lehet teljesen kizárni, hogy a mai istenek közül egy-kettő jelen lehetett, de ez az egy-kettő a maximum. Éppen ezért a mai isteneket a vallástudósok összefoglaló néven fiatal isteneknek, kisisteneknek nevezik (ez utóbbit szigorúan csak akkor használják, ha nincs papjuk a közelben).
A teremtésben résztvevő égiekre az Ősi isten, netán az Istenség kifejezést használják. A fiatal istenek sokban alkalmazkodtak az őket imádó halandókhoz, többségük anyagi formája humanoid (egy-két eltérő testrésszel legfeljebb), van nemük, közérthető módon kommunikálnak.
Az ősi istenekre ezek nem jellemzők. Alakjuk, ha van egyáltalán, torz megcsúfolása a valóságnak. Ez nem jelenti, hogy nem képesek humanoid alakot ölteni tetszésük szerint, de eredeti formájuk partlakótól idegen. Üzeneteik érthetetlenek, felfoghatatlanok, paradoxonok. Papjaik, követőik egy letűnt világ népei, papi hatalmuk sokszorosa volt a mai papokénak, hisz ők még hozzáfértek a teremtés alapvető titkaihoz. Míg a fiatal istenek kultusza élő és virágzó, az ősi istenek híveiből csak emlékek maradtak. Elfeledett romok, hagymázas őrült „próféták”, magukat megváltónak gondoló bolondok. Nem tudni, az ősi istenek miért vonultak vissza, nem volt nagy háború, nem köttetett titkos paktum (legalábbis a fiatal istenek tagadják), egyszerűen egy nap a nagyobb papjaik eltűntek, a kisebbek hatalma elenyészett, és felbukkantak a fiatal istenek. Az ősi istenek többségének a neve se maradt meg, amelyik mégis inkább csak szájhagyomány útján terjedő káromkodássá, szólássá vált, netán gyerekmesék mumusává.

Nekator

Nekator volt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség, ő alkotta meg az első fiatalabb isteneket. A legtöbb vallástudós egyetért, hogy Nekator volt az első az istenek között, noha papjai nincsenek és soha nem is voltak.

Vaghnorgh

Az ősi istenek egyike, kinek kultuszát már csak egy-egy remete, különc vagy őrült követi. A mai népek még a neve helyes kiejtését sem ismerik, a vélemények megoszlanak a Va-Org-Ja, Veinoorgeh és hasonlók között. Vaghnorgh a sötétség istene volt valaha, és a partlakóktól idegen feketemágiáé. Több törzsnél, népnél megfigyelték, hogy a gonoszságra buzdító szellemeket, lidérceket Öreg Horgi, Vén Horgi, Vén Horgos néven nevezik – valószínű ez is a Vaghnorgh eltorzult változata.
Jellemző szófordulat a Vaghnorgh poklára, és a Vén Horog vigyen el.

Laphanian

Nemes tünde isten, a panteon jelenlegi főistene. Azt mondják, túl sok köze nincs a helyi istenekhez, Laphania-t kizárólag a nemes tündék tisztelik, de a hódítás miatt templomai, szobrai mindenhol megtalálhatóak. A vadászat és az elejtett vad istene, a dicső vadászaté, méltó préda ellenében. Papjai mind kiváló íjászok, és gyakran remekelnek a vadhús elkészítésében is.
Megjelenése délceg alkatú nemes tünde előkelő vonásokkal, ezüst fejpánttal hátrafogott hajjal, fennsőbbséges arckifejezéssel. Egyik kezében íjat tart, oldalán rapier. Az ábrázolásokon a szeme egybefüggő zöld, nincs elkülöníthető pupillája, se szemfehérjéje.

Ahhash

Ez a hadisten igen népszerű védőszentje a nagyobb városoknak, zsoldosseregeknek. Sokszáz résztvevős csaták, hadi alakzatok mikben a kedvét leli, de ugyanígy örömmel nézi a harci gyakorlatokat. Nem a magányos harcos, hanem a szervezett hadseregek istene, papjai mind kiváló taktikusok, és többségük bármely harci alakzatban megállja a helyét. Jelképe két keresztezett kard, ábrázolásokon három vagy több, egymásnak vállat vető harcosként szerepel.

Apatha

Termékenység és a folyók istennője, aki haragjával áradást hoz. Neve egy rég kihalt nyelven ölelőt jelent, akár szeretetteli, akár a halálosan fojtó ölelést értjük alatta. Védelmezője a családnak és a gyermekeknek, de cserébe felelősségvállalást vár. Nem oldja meg a problémákat, csak segít a megoldásban, de ha valaki nem is próbálkozik, annak nemhogy nem segít, de tovább nehezíti az életét. Megjelenése magas tollakból álló koronát viselő nőalak, akit baglyok kísérnek.

Hanir-Ro

Széles körben ismert napisten, a legendák szerint a nap az ő szeme, és akinek nincs félnivalója Hanir-Ro-tól, bátran a napba nézhet, nem fog megvakulni. E hiedelem miatt sokan vesztették már el a látásukat. Hanir-Ro nem csak a nap, hanem az idő istene is, megjelenése gyolcsruhás, hosszúhajú férfi, akinek nincsenek vonásai, az arca egyetlen sima felület.
Mindenkori főpapja szent kötelessége, hogy a hajnali rítussal, amit csak a főpapok ismernek, felkeltse a napot. Az beszélik, ha az éjszaka túl hosszúra nyúlik annak az az oka, hogy a főpap késik a rítussal. A legtöbb időmérő szerkezet lényege Hanir-Ro ősi rúnákkal leírt neve.
Egyháza szigorú időrend szerint éli az életét, ideje van az evésnek, alvásnak, munkának, szórakozásnak. A késés halálos sértés a szemükben, noha sokan tudni vélik, mivel uralják az időt, csak az késik, akit Hanir-Ro késésre ítél.

Farliht

Az arany, kereskedelem és a villámok istene. Követői szinte mind igen gazdag partlakók, kereskedők, de elvétve akadnak közöttük a vagyonnal nem, de a villámmágiával annál lelkesebben foglalkozóak is. Kereskedői mind kötött árakon dolgoznak (minden annyiba kerül, amennyit Farliht szemében ér). Megtestesülése magas, arisztokratikus tünde, egyik kezében mérleggel, másik körül villámokkal.

Namadaar

Namadaar az alvilág istene, aki megméri a lelkeket az Igazság mérlegén, és aszerint ítéli őket további túlvilági létre. Akiket bűnösnek talál, a nővéreire bízza, akik válogatott szenvedésekkel megtisztítják a romlottságtól, mielőtt továbbengedik a lelket az újjászületésbe. Aki viszont tisztességes életet élt, a Végtelen Palotába küldi, ahol lakoma és mulattság várja, míg újra nem születik. Egyes nézetek szerint a törvények betartását tekinti jó életnek, mások szerint nem a törvények betűje, hanem a tisztesség íratlan szabályai szerint kell élni. Namadaar nem szokott erről nyilatkozni, mondván nem az ő dolga megalkotni a szabályokat, neki csak be kell tartatnia őket. Megjelenése magas, arisztokratikus férfi átalvetőben, szájában tűhegyes ragadozó fogakkal, mindkét karja helyén skorpió ollókkal.

Narithil

Narithil a szépség és az ártatlanság istennője, ki mindig vidám és énekel. Védelmezője mindazoknak, akik szépek vagy szépnek tartják magukat, valamint a vándor dalnokoknak. A vallástudósok szerint habár szeret közvetlen beavatkozni a világ dolgaiba, döntései, tettei inkább szeszélyből mint bölcsességből születnek. Igazság szerint még saját papjai sem neveznék Narithilt bölcsnek, de sokan még okosnak sem. Mindazonáltal a szándéka mindig tiszta, őszinte és jóindulatú. Megjelenése arisztokratikus fellépésű nő arany ruhában, az ábrázolásokon többnyire virágok koszorújában ül.

Neradeth

Namadaar, az Ítélkező leánya. Mára hite teljesen eltűnt Tengertúl tartományról. Valaha az ő papjai végezték a temetési szertartásokat, de mikor a domínium elleni háborúban kiderült, hogy az általuk eltemetetteket képesek hadba szólítani, a nemes tündék írmagjukat is kiírtották. Elvileg.

Sirrah

A vadászat és a dicső összecsapások patrónusa. A legenda szerint bárki, aki imában prédájának nevez valakit vagy valamit, megkapja az esélyt. Ez nem feltétlen jelent fer harcot, se nyílt összecsapást, így óvatosan kell bánni ezzel. Különben is, minden ilyen sikeres imára jut húsz sikertelen beszámoló. Megjelenése lóháton ülő tünde sárga macskaszemekkel, íjjal a kezében, vadászsólymokkal kísérve.

Tre-Danoch

Markhor isten. Hadisten, de ellentétben a szokásos hadistenekkel, számára harc, a háború, a konfliktus az élet elkerülhetetlen része ugyan, de nem valamiféle vágyott állapot, történés. Mód arra, hogy népe megvédje magát egy erőszakos világban. Mondhatni védelmező hadisten, ám felettébb ritkán avatkozik személyesen be. Papjai és követői számára általában gyengét, ártatlant ölni, ha nem a nép védelmét szolgálja, elítélendő. Ellenben bizonyos fajta szörnyeknek ezen isten szerint nincs helye a világban, mert állandó veszélyt jelentenek csak a benne élőkre. Ebben benne vannak az élőholtak ugyanúgy, mint a démonok vagy bizonyos fajta mítikus szörnyek, nekromanták, démonológusok, de ide tartoznak a megőrült, ártatlanokat sorozatosan mészárló vérlények is. Csak a papjai tudják, pontosan mi minden.

Híres követői közé tartozik Mernara kagr Menerth dah Maloch, bővebben a Mernara pörölye legendánál

Bár ritkán avatkozik be, és még ritkábban jön le a halandók világába, azért ilyesmi is megesett már. A leggyakrabban ismételt történet szerint régen a markhor Családok között nagy háború dúlt, végül sok Család szövevényes szövetségei két szembenálló oldallá egyszerűsödtek. Egy mindent eldöntő ütközetre készültek, sok-sok száz harcossal mind a két oldalon. A seregek felsorakoztak a harcmezőn, a vezéreikkel az élen, ám mielőtt összecsaphattak volna, megjelent Tre-Danoch, és egyetlen csapással megölte mind két sereg vezérét, majd távozott. A Családok megértették a jelet, és azóta béke van közöttük.